A régebbi újságírók pszichéjének magyarázata: Nádas, Jób, Kemény, Bródy – még Molnár is – proletárok voltak alapjában véve, annak a dühével s komiszságával a jólétben élő országokkal szemben: A művész-proletárok, az úgynevezett bohémek életfelfogása szép volt, mert igazi emberek módjára könnyen vették a nyomort, mivel az egyszer mégiscsak eljövendő siker a gazdagság és boldogulás útját villantotta fel előttük. Más a kilátástalan proletáré, a munkásságé.
Lesújtó Felekynek az a magyarázata, hogy minden, mi a földön történik, az egész szerves élet nem egyéb, mint egy kihűlőfélben lévő megöregedett bolygó felső kérgén lerakodó penész…
Molnár pesti és bécsi sikerének titka: személyesen adja elő darabjait. Amilyen kitűnően tud egy viccet elbeszélni – amely különben csak egy vicc – úgy tudja elmondani a színészek száján keresztül a darabját, amely más interpretálásban megbukik…
Téma: Caruso contra Ramses. Két cigarettagyár van a városban, őrülten versenyeznek – teleragasztják a várost a plakátjaikkal – mindegyik meg akarja főzni a gazdag nőt – a nő délben Carusóval ebédel, este Ramsessel vacsorázik, nem tudja eldönteni, melyiket szereti. Caruso elegáns. Ramses zseniális. Végre Caruso azt mondja, ő képes a nőért a legnagyobb dologra — megöli Ramsest. Megtörténik. Nő iszonyúan megijed. Detektív- nyomozás kezdődik. Ál-detektívdráma. Majdnem bizonyos, hogy Caruso a gyilkos, de akkor a nő találkozik véletlenül Ramsessel. (Detektív felsülése). Végre minden kiderül. Caruso azonos Ramsessel. Nő hozzámegy, de kiköti, hogy minden szerdán elmegy légyottra Ramseshez. Caruso lesz a félje, Ramses a szeretője.* Az Antónia 1924 elején készült el, és az év április 12-én be is mutatta a Vígszínház.