Filmvígjáték: A Waterlooi csata. Napóleon jön Amerikából (Rach- mann) itt nagy dolgokra készül. Német zsidó volt, angol beszéde közben néha, ha elfeledkezik magáról, zamatos „polischi”* mondások. Megalakítja a „Napóleon társulatot”. I. felv. Üzleti tanácskozás (filmtársulatok, mint az alsóbbrendű szervezetek, osztódással szaporodnak. Sztárok szerződtetése.) Egy megbolondult filmsztár (Jannings), aki lehetetlenségeket kíván (fürdőszobát a hálókocsiba), mindent kell teljesíteni. A lovasított rendező bricseszben. A szöveg. Az intelligencia tobzódása. A Waterlooi csata éjszakáján kellene egy szerelmi motívum. Rachmann meglepetéssel hallja, hogy Napóleont legyőzték Waterloonál – nem jó, Napóleonnak kell győzni (happy end). Végre a dolog összejön, ő maga napóleoni pózzal akar meghódítani egy kislányt, aki filmszínésznőnek jön jelentkezni – először durván le akarja fektetni, de az elbánik vele és kitanítja gyöngédségre.
II. Felv. A Waterlooi csata. Hogy készül a film. A sztár lemond, Napóleon nélkül maradnak. (Futurista összevisszaság, a filmőrület, a veszett munka és építkezés, a statiszták előre rohanása. Az operatőrök. Mulatságos bonyodalom.) A poroszok késnek. A vállalat tönkremegy. Ö ugrik be a szerepre. Két vég, egy Amerika és egy Európa számára.
III. felv. Film-Napóleon (Rachmann alakja), végül jön az igazi amerikai, aki kedves és szeretetre méltó és megvásárolja az egészet – a kosztümökből csinálnak egy más filmet.**
A tökéletes vígjáték
I. felv. Egykori nagy kokott, Antónia visszavonulása; 10 év előtt két okból ment el – csalódott szerelmében, egy gavallér nem akarta elvenni, mert nem volt „tiszta előélete” – hát megmutatta, hogy van gavallér, aki elveszi, és hozzáment egy birtokoshoz. Másrészt akkor nem fizette ki magát a kokottság – nem voltak palik. Tehát visszavonult. Mos, főz, gazdálkodik – öregszik. Kijön hozzá a húga, aki nagyon szerencsétlen, mert beleszeretett egy angol kapitányba – beszél az öreg gavallérról is… Antóniában feltámad a vágy, megmutatni még egyszer! Bemegy Pestre.
I. felv. A vendéglőben. Jön a kapitány a kislánnyal. A cigány angol nótákat játszik. Jön Antónia a kíséretével. Öreg gavallér is ott van, hozzájuk csatlakozik. Mulatság. Angolt egészen megfőzi.
II. felv. Antónia átjátssza a kapitányt húga kezére. De akkor jön a férj, válni akar, mert erkölcstelen lett. Jön az öreg gavallér – ő elveszi.
III. felv. Odahaza a gazdaság züllésnek indul – hiányzik a jó gazdaasszony. Antónia megjelenik. Mindent rendbe hoz. Kapitány is jön – jelenete a férjjel -, kiderül, hogy a kislányt vette el. Finish!
Antónia: „Minden 10 évben egyszer ki kell lumpolnom magam!”*
II.
lengyel zsidóA waterloo-i csata című színmű elkészült 1922-ben, és 1924. december 18-án mutatta be a Renaissance Színház Bánócz Tamás rendezésében.