Ma Halmaiékkal a Grand Centralt, a központi pályaudvart néztük meg, s talán nincs épület, mely annyira jellemző volna Amerikára, mint ez a pályaudvar. Istenem, mit ért az ember pályaudvar alatt, még ha a legszebb, fedett, impozáns indóház él is az emlékében… Induló és érkező vonatokat, füstöt, forgalmat, zajt, embertömeget… Mindebből a Grand Centralban nincs semmi. A Grand Central nem pályaudvar, hanem templom, olyan ragyogó tisztaság s áhítatos csönd van benne, pedig képzelhetik, hogy legalább tízszer annyi vonat indul el belőle, mint a legforgalmasabb európai pályaudvarról. Hatalmas, ünnepélyes épület, amelyben minden megvan, amit a közönség kényelmére ki lehet találni – vendéglők, fürdők, ruhatárak, mosdók, minden felszerelés, ami utazáshoz csak képzelhető, egymás mellé sorakozó jegykiadó bokszok melyek olyan ragyogóak, mint a legfinomabb bankpénztárak – mindenütt felvilágosítás, nyájas alkalmazottak, a közönség barátai -csak egy hiányzik ebből a szép épületből, ami Európában oly nélkülözhetetlen járuléka az utazásnak – teljesen és tökéletesen hiányzik az utazás piszka, füstje, koromja. Egy vasrácsos ajtón kijutsz a vonathoz, beülsz a remekül tisztán tartott vagonba, s utazol anélkül, hogy piszoktól vagy koromtól kellene tartanod. Talán azért van, hogy itt útiruhákat, porköpenyegeket, vastag kesztyűket nem latok az utasokon, a hölgyek különös előszeretettel kivágott délutáni ruhákban utaznak, az urak rendes ruháikban, minden különösebb útifelszerelés nélkül. Az összes vonatokon csak egy osztály van – a közönség nincs első-, másod- s harmad-, sőt negyedosztályú emberekre osztva, legfeljebb ha valaki nagyobb kényelemben kíván utazni, kis ráfizetéssel pullmankocsi- ra váltja a jegyét.
A Grand Central építkezése maga az egyszerűség és monumentalitás, az az érdekessége, hogy kiküszöbölték belőle a lépcsőket – mérsékeltén emelkedő s eső betonpadlón jut el az ember mindenhová, s ha már egy ilyen szép pályaudvart csináltak a város közepén, mindjárt egyúttal két oldalról két negyven-negyven emeletes pompás hotelt is építettek mellé – a Biltmort és a Commodort -, a pályaudvarról közvetlen bejárat van e remek modern hotelek halijába, nehogy az utasnak messze kelljen fáradnia. Ezekben az emberekben a gyermek egyszerű logikája s mindent mérésé van, azt csinálják, ami legelőször eszükbe jut, tehát ami természetes s úgy csinálják, ahogy elgondolták, nem aggodalmaskodnak, mérlegelnek, nem csinálnak maguknak nehézségeket, nem kicsinyeskednek – mint a felnőttek, a sokat tapasztaltak, a csalódottak és az óvatosak, hanem – játszanak. Irigylésre méltó fiatal nemzet.
Mit mondjak a hoteleikről? Mar dühös vagyok, hogy mindentől úgy el vagyok ragadtatva s azt mondom, nekem a salzburgi Österreichischer Hof s a neuilly Château Madrid a hotel- modellem – de ami a berendezést, kényelmet, pompát, virágos hallókat, nagy táncos életet, egyszóval, ami a modern hotelt illeti, abban Amerika játszva és végérvényesen leverte Európát.