Néha megint újra felüti a fejét bennem – szinte úgy érzem, mintha bennem gubbasztana, mint ketrecében a majom – egy bizalmatlan, hideg, kapzsi rosszhiszemű kis állat, amely pislogva néz a világba, senkitől se vár semmit és senkiben sem hisz – ilyenkor, ha az ő szemével nézem a világot, minden üres és reménytelen.
A társadalom most felfordul, a kapitalizmus, a milliók egyért halálos csapást kapott, lehet, hogy ezt még most látszatra kiheveri, de előbb-utóbb bele fog pusztulni. Csak egyszer kell megmutatni az embereknek, hogy lehet úgy is, hogy ne a tőkésekért és az uralkodó osztályért dolgozzanak. S Oroszország – akármit mondjanak, akármilyen zűrzavaros legyen még a dolog – most megmutatta.