Újra elolvastam A hálás utókort. Mint filozófus, mint gondolkozó nagyon gyenge vagyok, mint színdarabíró sokkal jobb. Friss fantázia, haladó cselekmény, éles, levegős szatíra – ilyesmi feküdt nekem a legjobban.Tegnap este társaság volt nálunk. Sötét kilátások. Érdekes ez a Pogány József katonatanácsi biztos… Majdnem bizonyos, hogy egyszer le fogják lőni, s ő ezt tudja, mégis csinálja a dolgát. Vannak forradalmi lények; olyan ez, mint külön lelkialkat, külön tulajdonság. Fel lehet állítani a tételt: forradalmár az, aki kockáztat. Itt az életet kell odavetni, mint legnagyobb tétet. (Nem a lövés a fontos, hanem a vadászat.)
Naplók, életrajzi töredékek