Lido egy hete van távol, kezdem rendkívülien érezni a hiányát. Minden szava, minden édessége feljön, eszembe jut Svájc, minden zengeni és zenélni kezd. Milyen furcsa ez, ahogy egyszerre megmozdul, szinte félelmetesen, a nagy zenekar morajlik. Hja, ez a szerelem… a magam módja szerint, mely a jelenben nem tudja kiélni magát csak a múltból, s a távolságban harsog fel, furcsa, szerencsétlen természet! Kibírhatatlanul üres és szomorú a lakás Lido nélkül, holnap hozzá utazom.írom a Sancho Pauzát. Könnyen és jól halad, bárcsak sikerülne!
Naplók, életrajzi töredékek