Napokig nagy depresszió azért, hogy a Sanchóbán senki sem látta meg a tisztességes irodalmi törekvést, a rövidlátó rosszindulat miatt, amit itt nekem, úgy látszik, nem lehet leküzdeni. De tegnap végre megjelent a Nyugatban Laczkó Gézától egy kis cikk. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, igazolva vagyok! Ez az ember látja intencióimat, s értékeli az írást; megint visszatért a hitem, mely már ingadozni kezdett az általános gonosz reakció hatása alatt. Elegendő egy ember ahhoz, hogy tartsa a lelket bennünk, de az nagyon fontos, hogy legalább egy ilyen legyen.
Naplók, életrajzi töredékek