Tegnap este a Nemzetiben Rómeó és Júlia. Bajor Gizi lépett fel Júliában, s fantasztikus, hogy egy ilyen kis nő, hogy tudta, mint egy lencse, magába szívni az emberi vonatkozások balzaci szálait! Tényleg, csak Balzacra lehet folyton gondolni, az ő munkáiban fő és kavarog olyan viharosan az élet, ahogy azt magunk körül látjuk. Nagy regényt lehetne a tegnapi estéről írni – ide csak néhány figurát: Ambrus Zoltán, az öregedő szerelmes – felesége, aki aggódó félelemmel áll mellette – Bródy, aki az Ambrus orra előtt tapsol Bajornak, hogy elérje nála azt, amit akar. Valószínűleg reprízt valamelyik darabjából, vagy nagy előleget – viszont azt hirdeti, hogy a közönségnél megbukott Gizi. Bánffy az első sorban. Hatvány és Christa. Paulay Erzsi – az „öreg” Júlia – Feiks, Kéri, Gombaszögi Frida egy páholyban, aki az új vetélytársát nézi, aki egy napon el fogja seperni. Mellette Heltai, aki ott folytatja, ahol ezelőtt elhagyta – megint a Miklós felesége mellett ül.
Naplók, életrajzi töredékek