Eljöttem a „Békekongresszusra”.* Megyek reggel a kaszinóba, félóráig botorkálok különféle helyiségekben, senki sem tud semmit a Békekongresszusról. Benyitok egy emeleten egy szobába – fekete ruhás embereket látok -, oké, biztosan ezek a kongresz- szisták és újságírók. Zenészek voltak, akik próbáltak. Végre egy szolga azt mondja, hogy a kongresszusnak tegnap vége volt. Délután beszéd a Dolwerhof halijában a kis Huszárral, hallom, hogy a kongresszus abszolút jelentéktelen semmiség volt, rosszul rendezve, majdnem tudatosan elrontva. A svájci sajtó alig vett tudomást róla. Károlyi akar a franciákkal és az angolokkal beszélni -bár csinálna valamit -, a közvetlen érintkezés a fontos, nem az a feleselgetés az újságokon keresztül. Találkozás Jászi Oszkárral: nagyon hasonlít a darabom hőséhez.* Az 1917. évi berni békekongresszus, amely teljes kudarcba fulladt.
Naplók, életrajzi töredékek