Megint vártam valamit a színháztól, s megint csalódtam. A próbán úgy látszott, hogy ez a Kennedy oly nagyon jó lesz, s elbizakodtam.* Az előadáson rémes volt. Mindig az az érzé¬sem, hogy a tehetségtelent baltával kell agyonvágni — nem érdemli meg a levegőt, s ez a kis rüfke annyira tehetségtelen volt, annyira nincs taktusérzéke, s nem tudja, mit hogy kell csinálni, hogy rémes. Borzasztó kiszolgáltatottság, hogy ilyen kis dögökön múlik, sikere van-e egy darabnak, vagy nem, s egy nagy üresség marad belül, hisz ez a mesterségem, ennek vagyok kitéve – ez mindig így lesz – komolyan gondoltam rá, hogy abba kellene hagyni. Dieterle fényes volt, általában voltak az előadásnak nagyon jó momentumai, de sleppes és vontatott volt az egész. A színpadon halálos dolog a rontottság, a tempótlanság, azt nem szabad tűrni – inkább az értelem vesszen, de mozgás és haladás legyen!
Csúnya pálya – rémes idő – szél és eső.
Éjszaka feljövés a hegyre, nem volt villamos, se autó. Azt hiszem, az egész mesterséget abba kellene hagyni.
Naplók, életrajzi töredékek