Tegnap este meséltem Lidónak, aki nem tudott elaludni. Gyerekkoromban sokat meséltem a kis testvéreimnek, napról napra úgy, hogy az egyik mese az egyik vakációtól a másikig tartott, s mikor visszajöttem, s este leültünk a fahasábok mellé a meleg búbos kemence mögött, vagy körül a szénakazlak tövében, folyton faggattak a folytatásért. Úgy látszik, ez a mesélés nem apadt el, most újra visszatér.
Tegnapi mesemotívumok: van egy királylány, aki mindig sír, mert olyan vőlegényt szeretne, akinek reggel kék a szeme, este fekete, tizennyolc éves legyen és mégis érdekes, ősz hajszálakkal. A legnagyobb bankár és a legjobb drámaíró. Tenorista és repülő, s ezt nem tudja elérni. Mindegyikben van valami hiba, ő csak akkor lenne boldog, ha ilyet kapna. Akkor találkozik egy banyával, aki megígéri neki, hogy elhozza, de csak három évig fog tartani a dolog, azután ő, a banya foglalja el a lány helyét. A lány belemegy. Eredj az árokpartra – mondja a banya -, ott fogsz találni egy követ, üsd meg a vasvesszővel, majd meglátod, mi fog történni. A királylány megteszi, s egy gyönyörű vár emelkedik ki, ő ott ül a hatodik emeleten és vár – jön egy nagy vendégsereg de nincs köztük a vőlegény, elkomorodik. Egyszerre nagy zúgás, repülőgépen jön, akinek a szeme reggel kék és délután fekete. Rögtön megszeretik egymást, megtartják az esküvőt, addig míg a menyasszony átöltözik, a férfi elmegy 500 km-re a premierjére, de úgy ki tudja számítani, hogy pont a második felvonás végére éljen oda, olyan sikere van, hogy a fal megrepedezik, tíz évig kell renoválni, visszajön negyedóra múlva, és hozza a kritikákat, melyek azt mondják, olyan mint Shakespeare.
Egybekelnek, de a menyasszony boldogtalan, csak sír, hogy mi lesz három év múlva. Kihirdetik, hogy a várba senki se teheti be a lábát, a kalendáriumot eltépik, hogy ne tudják az időt – a hős énekel. Ekkor egy éjszaka nagy dörrenés, a nő kiugrik az ágyból – mi volt ez? Nem hallottad? A következő percben már a banya fekszik a férfi mellett mint szép nő. És a szép nő mint banya, kint az éjszakában. Ettől kezdve pokol az élet, a férfinak romlik a hangja (rosszkedvű, csak a szerelem éltette), kimegy az erkélyre, s ott hangot hall. A régi szerelme beszél hozzá. Összebeszélnek, meg kell ölni a banyát. De nem lehet. A lány elvándorol apja sírjához, onnan hoz egy galambot, egy virágot, egy követ – semmi sem használ -, a kővel megüti a banya kis körmét, s attól az meghal. De akkor eltűnik a férje. Hogy keresi meg újra 30 év múlva, s hogy élnek megint szépen együtt (öregségre összeszoknak).
Naplók, életrajzi töredékek