1949. Szeptember 15.
A Ninocska-filmet láttam franciául. Valami misztikum a film, épp oly friss, mint annak idején – mindenki olyan – de Garbó tíz évet öregedett a filmen; […]
1949. Augusztus 27.
Látom az újságban, hogy a magyar ifjúsági világkongresszuson Sztálin óriási arcképét s a többi nagyok képeit hordozzák. Ez a legrosszabb a rendszerben: a bálványimádás. Ez […]
1949. Augusztus 20.
Mégis félbe kell szakítanom, a Ninocskát kell írnom, ez azonnali színre kerülést jelenthet. S Párizsnak kell lenni annak, ami Budapest volt régen: az ősbemutatók helyének […]
1949. Július 18.
Egy napon ott fognak állni az érdemrendekkel megrakodott zord generálisok, akik nagy állásukat és hírnevüket azért kapták, mert százezreket küldtek meghalni, a távolba nezo hős […]
1949. Július 5.
Tegnap este indián csapat rohant végig a városon (diákok művészek) Meztelenül (csak kis fürdőtrikóban), vörösre festve egesz testük, onasi lármával betörtek mindenüvé, felugrottak az autókra, […]
1949. Július 1.
Egy társadalom feloszlásának hullafoltjai legérzékenyebb felületen, a művészetben ütköznek ki. Ebből a szempontból érdekesek Picasso és festőtársai kísérletei. Ez most kezd a színpadon is átütődni. […]