Egy társadalom feloszlásának hullafoltjai legérzékenyebb felületen, a művészetben ütköznek ki. Ebből a szempontból érdekesek Picasso és festőtársai kísérletei.
Ez most kezd a színpadon is átütődni. Tegnap első példáját láttam Jean Anouilh új darabjában a Comédia des Champs Elysée-ben: Adéle ou la Marguerite és Episode de la via d un Auteur**, ami egy nem tehetségtelen, de abszolút erőszakolt francia strindbergizmus plusz régi francia trükkökkel feltálalva. Lehetne vitatkozni a dolgon, ha a szerző elébe nem tette volna egyfelvonásosát, amelyben a legrosszabb burleszk formájában leplezi le önmagát. A közönséget abszolút hidegen hagyta – de mégis a kor írója.