1963. Március 12.
Borzasztó éjszaka. Azzal küszködtem félálomban, hogy nem tudom befejezni a Lábánt. Majd megőrültem. Megsemmisült körülöttem minden. Fel kellett kelnem az ágyból, míg végre magamhoz tértem, […]
1963. Március 10.
Láttam Bertolt Brecht darabját a chicagói Hitler-gengszterről.* Zseniális zűrzavar. Rengeteg munka fekszik benne íróilag, de főképp rendezésben-játszásban. Az olaszok kitűnő színészek, de itt a színpad: […]
1963. Február 26.
Végre rájöttem, amit gyerekkorom óta hiába keresek (lásd Izgalmas Öregség), s ami megfejtést vagy legalább megnyugvást ad a lét misztériumáról: „Grau, lieber Freund, sind allé […]
1963. Február 15.
Nagyon kellemes három nap Ancsinál Nápolyban. Végre otthon voltam, s megszűnt jórészben zavaros állapotom. Roppant sokat jelent a „hozzátartozás” – a család, az unokák. Milyen […]
1963. Február 4.
Érdekes és különös, hogyan semmisülnek meg s hallgatnak el legjobb témáim, darabjaim. Lassúk csak. A Tájfun után megírtam A Prófétát, mely a legnagyobb témám, hogyan […]
1963. Január 23.
Negyvenhat éves házassági évforduló. Köteteket lehetne róla írni, vagy mint Goethe: néhány sort. Eredmény: Ancsi, az unokák.