Szép csendes karácsonyeste a gyerekekkel. Mikor leszünk megint így együtt? Éjjel azon gondolkoztam, mivel lehetne megszüntetni ezt az idegfeszültséget, ami az emberben van – az agy ébrenlétét, amit okoznak régi és új gondok, félelmek – ezer komplikált ügye az életnek – vigyázat erre, arra, s tűnődés lóképp a múló élet felett, amelynek értelme titok. Ezt vagy úgy lehetne, hogy az ember megnyugszik, s belehelyezi sorsát a gondviselés kezébe — rábízza magát azokra az erőkre, melyek létrehozták, s eddig őrizték – szóval elhárítja magától a felelősséget vagy úgy veszi, hogy ez az egész nem is olyan titokzatos, komplikált s félelmetes, mint amilyennek ő képzeli, s tekintve, hogy eddig aránylag igen lusta életmóddal átment rajta – ezentúl sem lesz a rendesnél több baja vele – szóval lecsendesíti lármázó képzeletét, s nem tulajdonít a rendesnél nagyobb fontosságot a dolgoknak. De biztos, hogy egy kis lelki higiénia rám férne.
Naplók, életrajzi töredékek