Bródyt olvasva – lesújtó, hogy ő, a nagy tehetség is, milyen irodalmi házi írója volt a magyar politikának, mennyire nem volt benne igazi önérzet, s hogy kiszolgálta az uralkodó osztályt, fenntartás nélkül – előtűntek az esték a Pannónia asztalánál a nagy cserépkályha mellett Újházival, Ivánfival, Bródyval – az egesz finom hely és élet a régi Nemzeti Színháznál… Mintha soha nem létezett volna – mint egy álom… És így tűnik el minden – így megy át álomszerűségbe a londoni élet és a Németországban töltött idők – és események, szerelmek, társaságok -minden gone with the wind*…
Naplók, életrajzi töredékek