Ma kezembe vettem a Tájfun első kiadását – elolvastam az első oldalakat — állatian tehetséges drámaíró — igazán született drámaíró revelálódott elém. Most látom: a baj az volt, hogy én ezt nem tudtam, mindig kicsit véletlennek, kicsit szerencsének tulajdonítottam inkább a sikereimet, mint a tehetségemnek. És ez tett bizonytalanná, kapkodóvá. Ha tudtam volna, mi vagyok, s mit érek – ha biztos lettem volna magamban – sokkal szilárdabb alapokon állva koncentráltam volna hozzám méltó témákra, s írói pályám teltebb, magasabbrendű lett volna. Könnyen a kor vezető drámaírói közé emelkedhettem volna, mert a skálám szélesebb, mint kortársaim közül Molnáré vagy akármelyiké. így: vegyes értékű, nem mindig elsőrendű dolog került ki, s nem jártam végére a munkáimnak, hamar hűtlen lettem hozzájuk, még annyira sem törődtem velük, hogy összegyűjtve kiadhassam őket.
Naplók, életrajzi töredékek