Belenézek egy régi darabomba (Charlotte kisasszony) – jól kigondolt történet, de mechanikus – s hideg. Ilyennek nem lehet sikere.
Elolvastam újra a Királyi vért. Igazán a teteje a mesterségbeli tudásnak, s a karakterek talpra állításának. S nem mentem vele semmire.
S a másik komoly csalódás! Négy hónapig írtam a Lady Faustot mint naivista; aki azt hiszi, hogy lehet függetlenül film scriptet írni — jó írást! Hogy ahol ilyen nagy a produkció és a hülye filmek tömegével árasztják el a világot — ott kell, hogy valami piaca legyen a magasabb nívónak is. Feldmann, az ügynököm,aki felbiztatott, hogy írjam meg a screenplayt – most 3 perces telefonbeszélgetésben őszinte undorral rúgja vissza. S hímezve-hámozva ugyanezt tette Cukor tegnap! Most mit csináljak? Mehetek, mint Hirohito,* kijelenteni őseimnek, hogy megbuktam a témával.