Ma reggel halljuk a rádión, hogy a japánok megadják magukat. Az emberiség sorsa megint néhány vezető kezében van. A háború a mai technikai pusztító eszközök mellett lehetetlennek látszó. De a pusztító erők nem az atombombákban, hanem az emberi agyban vannak, és kétséges, hogy az le tud-e szokni a vérengzésről és gyilkolásról, amelyeket bizonyos princípiumokért oly szívesen állítottak harcba. Röviden: hogy a kommunizmus elterjedésének csábítása nem fog-e megint valamilyen módon fegyveres konfliktusokhoz vezetni? Hogy a társadalmi és szociális átalakulás nem fog-e hódító köntöst ölteni, mint tette a kereszténység, a mohamedánság, s eddig minden ideálisan induló mozgalma a világnak?
Naplók, életrajzi töredékek