Othello – fantasztikusan remek! Shakespeare-t csak olvasni kell –, mert amit mindig mondtam, az előadásban csak a fő karakter látszik egy-egy színészen keresztül, s a legtöbbször rosszul –, de a darabban minden karakter remek, s tele élettel. Rájöttem az Othello-tragédia igazi titkára:
Othello és Desdemona között az első éjszaka nem történt semmi. A körülmények is okai – gyorsan el kelett menni Ciprusba – a tárgyalás stb., és Ciprusban sem tudta átvészelni az inferioritás komplexéből fakadó, időleges impotenciáját, s már nem is volt rá ideje s nyugalma, mert Jago ördögi intrikája kezdetét vette, s ő bele menekült a féltékenységbe, mivel ő maga nem tudta nyújtani a nőnek azt a tüzes szenvedélyt, amiről ő álmodott, s ami egyetlen igazolása lehetett volna az együttesnek. Fél, hogy más – Cassio – elveszi tőle a nőt, s inkább megöli, ami egyúttal fokozott kiélése a szexualitásának – ez a tömör kiélés (mert minden szerelemben benne van a megfojtás, megölelés – megölés – mámora is!). Desdemona viszont a szexuálisan fel nem olvasztott nő típusa, aki ideálisan szereti Othellót. Egy forró éjszaka igazi szexualitásában az egész féltékenységi komplex feloldódott volna – nevettek volna rajta –, így tragédia lett belőle, amelynek mélységeihez azonban egy szemérmes korszak esztétái nem mernek hozzányúlni!