Bölöni Itóka. Adorján szerint csak elképzelte, álmodta az Ana-tole Francé barátságot. Fantasztikus, hogy egy nő egy nagy ember halála után megírja intim kapcsolatait a nagy emberrel — amiből egy szó sem igaz —, de a könyvet el lehet adni!
Művésznyomor Párizsban. Festők. Szardíniás dobozból, zsíros papírból esznek kis hotelben. Egy festő kér egy ilyen üres dobozt s zsíros papírt, hogy a pincér és a szobalány azt higgye,ő otthon szokott enni – holott éhezik
Beszélek Párizsban egy néger íróval. Nagy kalandra keszül: visszamegy Afrikába. Amerikai útlevele van, ellóghat Kenyából – be az őserdőbe. Megunta az egész heccet, az adófizetést, a rádiót, a mozit, vigyorogni a kiadónak. Elfáradt. Lefekszik egy pálmafa alá – él – amit kigondol, azt lejegyzi alan. Tálán rajon az élet értelmére. S ott lesz, azok között, akikhez tartozik.
Fél év múlva. Megint a Montparnasse-on találkozom vele. Rémes volt, mondja. Ott is vannak törzsfőnökök Es milyen lusták! A nőknek szörnyű a hasuk, a meztelenségnél nincs kiábrándítóbb. És féltékenyek. Mind beljebb mentem mondta a végén vigyázni kellett, mert fehérebb vagyok náluk, tehát gyanús voltam, diszkriminálták. És nincs újság. Semmi érdekesség A film oda is eljött, a rádió is, de csak a legrosszabb. Vissza ide Párizsba!