Tökéletes csömöröm és pesszimizmusom a világ és az emberiség iránt — utálatom a bestiák iránt — ma egy gondolattal megvilágosodott; ugyanis akkor lenne erre igazán okom, ha ők, a gonoszok győztek volna, akkor lenne igazán reménytelen a világ… De mint a mesében, a végén a gonosz le van döfve, a náciknak a fejére tapostak – a baloldal győzött — azok győztek, akik az igazságért küzdöttek – szóval ez egy úgynevezett „happy end”. De mire való volt ez az egész?
Belenézek Wells életrajzába. Ezek az emberek hasonlítatlanul jobb társaságban voltak. Mi az én társaságom tíz év óta? Elrémítő. Egy magam fejlesztett gőzködben élek – semmi frissítő intelligens eszmecsere, semmi magas agynívó, serkentő hatás vagy amint illenék: hogy átadhassam tapasztalataimat tehetséges ifjúságnak — ez mind nincs sehol — a film nem termel ki intelligens fiatalságot, vagy magasabb nívót!