Tegnap kézbe vettem Róza néni című darabomat, amit negyven évvel ezelőtt írtam, s azóta sem olvastam (a könyv nem is volt felvágva). Ez egyike volt elcsúszott darabjaimnak, néhányszor ment rossz szereposztásban a Magyar Színházban. S most odáig voltam a csodálkozástól. Friss, életteljes dialóg, remek karakterek, semmi elavulás. Milyen másnak kellett volna lenni az attitűdömnek az élettel szemben! Ezen múlt sok minden, többek közt a boldogulásom kérdése is. Mindig az egyes darabjaim sorsától és nem magamtól, nem attól, ami vagyok, tettem függővé a dolgokat. Ha egy darabbal nem volt sikerem a színpadon – s a siker ritka madár – akkor lesújtva, szerencsétlenül jártam az utcákat – ingatag, pánikszerű volt az életem folyása.
Naplók, életrajzi töredékek