Múlt év kis mérlege – nagyon érdekes esztendő! Visszatérés Párizsba, a színpadra, mint Odüsszeusz hosszú vándorlás után,az emberevők hazájából (Hollywood) eljut a régi Gymnase-hoz, ahol álomszerűén megvalósul egy szép előadás.
Istenem, hetven múltam – visszatekinthetek szellemi vagyo-nomra, amely talán nem annyi, mint lehetett volna – de csak kevés kellett volna hozzá. És mégis mint ember, mint érdeklődő, s mint munkás – két új darabom van kész – valamit kell, hogy számítsak a szellem emberei között, annyit mindenesetre, hogy nyugodtan és emelt fővel járhassak, ne mint egy öreg koldus (aki tulajdonképpen vagyok), hanem egy jófajta bölcs és író – abból a rokonságból, ahova a legjobbak tartoznak. Rendkívül élénk volt az év mindenképpen – emlékek gyűjteménye. De Európát — bármennyire is bűbájos volt Párizs — kiéltnek, lezártnak érzem, friss energia és élet hiányzik belőle, nem tudja magát megújítani, nincs benne az a frissesség, ami Amerikában, s ami ezt a földrészt igazán hazámmá tette! … Ez a biztonság valószínűleg attól is van, mert jó munkát végzek. Keannel igazán a leglíraibb darabomat írtam meg.