Napok óta fantasztikusan kísért a múlt. Emlékek a gyerekkorból, Miskolcról, az iskolából, küszködéseim, gondjaim emléke -későbbről is akadnak alakok, történetek furcsa bevonulása. Miért gondolok Smittely segédszerkesztőre a Pesti Naplónál, vagy a vak Légrádyra? Miért nézem az egészet úgy, mintha csak tanú lettem volna, s nem mintha velem történt volna meg? Kevés igazán jó, s ami élmény, az mind csak szerelmi – ez az elementáris – ez marad meg… 1924-1933-ig volt a legszebb. Le kell majd írni az egészet. Színigazgatásom mulatságos története.
Naplók, életrajzi töredékek