Remek este a főpróba után a művészvendéglőben, ahová én és Sauvajon vendégül hívtuk a szereplőket. Végre magamhoz való társaság, annyi évi száműzetés után! Szép órák – hajnalig. Bernstein volt ott egy asztalnál – legalább 5-6 evvel időseb nálam, miért lógatom hát a fejem? Chevalier jött oda gratulálni. Maga a főpróba angyali volt – igazi színházi levegőjével. S ez a tündérien tehetséges Desmarets… Milyen öröm egy ilyen csupa tehetség nőt látni, egy ilyen tökéletes hegedűt. Igazan szép volt. Premieren kissé megdöbbentem, hogy nem volt az a megrohanás, ami Pesten szokott lenni, de azt mondjak, itt később jön – mindenki bízik a tartós sikerben. Tehát elértem ezt is. Párizs oszlopai tele vannak plakátokkal, egy remek színházban remekül játszanak, és mégis, ha itthon vagyok, megrohan a rossz érzés, mindenféle képzelődések, félelmek. Nem születtem boldogságra.
Naplók, életrajzi töredékek