Mozgalmas érdekes év. Depressziós hónapok után elindulás Rómából. Párizs. A város tavaszi varázsa. Átmenet Londonba . Óriási felszabadulás, mikor Korda majdnem váratlanul kijelentette a hat hónapi ellátást. Boldog visszatérés – szép vidám hetek. Távirat Lidónak – jöjjön. Jó munka a Kean és Ninocska-lehetőség. Véletlenek játéka. Cannes. Nehéz munka, vergődés – remek nyár – remek fürdés, friss, jó vizek. Nagyon jó hetek. Utána Párizs. Megint nagy depresszió. Teljesen rám tort az öregség tudata, az évek száma letör. Pedig a bölcsességnek most van ideje. Talán a munkának is. Kean, Feltaláló, s meg néhány félbemaradt darabot befejezni…
Az európai év mindenesetre érdekes volt – tálán túl érdekes erőim elhasználása szempontjából. De mit tehettem volna? Ülni a hollywoodi magányban? így legalább sok szép órám volt.
Persze az egészet mar régtől fogva egészen másképpen kellett volna csinálni. De meg kell elégedni ezzel. Némi ujjlenyomat látható itt-ott Tegnap a Comédie Francaise-ben színészrelikviák között (De Max) fedeztem fel nevem egy Tájfun színlapon: Melchior Lengyel. A megértés s az ebből fakadó megnyugvás nem jön, a mindenség s a magunk reménytelenül megfejthetetlen sorsa benne. S a világ maga, amin a butaság uralkodik. …