Felvágok egy almát, hogy megegyem, közepében nagyon gondosan elraktározva s őrizve külön rekeszekben külön magokat találok – az alma élni, szaporodni akar – gondosan őrzi magvát, melynek az lett volna a rendeltetése, hogy ha a gyümölcs leesik a fáról, az almamag a földbe jusson, s új almafák nőjjenek ki — ez az almatörvény (és a féreg az almában! — mikor felvágják, kiesik).
És a szaporodásnak ez a rettentő ereje uralkodik a Földön, ez a kegyetlen parancs, mely minden allati és növényi létnek megadja a szerveket és a rendeletet a tovább élésre. Hogy nagyrészt elpusztul, felfalja egymást — azzal nem törődik — a fennmaradás, továbbélés a parancs. Meg kell ijedni, látva ezt a szigorú törvényszerűséget — mely ránk rendeltetett anélkül, hogy tudnánk, mi végből történik.