Születésnap. Minden rendben volna, ha az embernek nem lenne gondja – az egész világra – különösen Budapestre. Glóbus-élet – hogy minden izgat, akárhol történjék, mindenhez kozunk van, hogy lehet ezt elviselni? És a sok széteső gondolkodásban megszűnik a lehetősége, hogy a munkára koncentráljon az ember Pedig most meg kellene mutatni ennek a jo Lubitschnak, hogy tudunk „screen-playt” írni. Több mint harminc év előtt! darab – ki gondolta volna akkor Berlinben, mikor írtam, hogy ennyi idő múlva ez a darab merít ismét fel, és hogy a fiam lesz a munkatársam.* Túl fantasztikus ez is, mint minden. Témák románca. Hogy milyen régi gyökereik vannak – tényleg, mint a növények, kikelnek az emberből – hosszú idő múlva.
Például téma: egy író Hollywoodban élte át ezt a roppant súlyos időt, egy mozdulatlan áléletben, teljes kényelemben, anyagi bőségben. Háború után visszamegy látogatóba Pestre -találkozik író barátjával, aki átélte Pest ostrománál leírhatatlan szörnyűségeit. És mikor meghallja barátja elbeszélését és összeténik Pomerániában s Sziléziában, hogy a januári hidegben menekültek ezrei lepik el az utakat, s hogy Berlin visszakapja azt a Blitzet*, amit a levegőben ő kezdett Rotterdam és London ellen – ebben olyan törvényszerűség és tervszerűség van, mint a legjobb drámai inspiráció papírra vetésében…
Hogy Oroszország hatalmasan haladt – itt a bizonyíték. Ki gondolta volna, hogy Oblomov** így talpra áll, s felrúgja a szorgalmas Herr Schulzot?!