1944. Augusztus 5.

Ma rájöttem, mi hiányzik. Kint voltam a stúdiófelvételeknél, s egy perc múlva teljesen benne voltam a munkában, illetve az életben. A csinált élet érdekesebb, mint az igazi, mert annak irányítása és sorsa a mi kezünkben van, igazi életünk pedig a vad szelek, kiszámíthatatlan és ismeretlen erők játéka. Ezért szeretünk jobban játszani az élettel, ez adta meg eddig munkám lényét és ezzel szórakoztam – de kiemelve a színházi és filmet élcsinálásból, rendkívül tartalmatlan, s ezáltal unalmas lett körülöttem minden!

Eddig még minden szellemi mozgalmat – a kereszténységtől a szocializmusig – befogott a maga szekerébe a gyilkos és rabló lrir’.perl,ahzmUS; A vé§én mind meg akarta hódítani a világot, s öldöklő háborúkba döntötte a népeket (kereszténység, vallásháborúk mohamedán hódító háborúk, napóleoni felszabadító háborúk stb.). Ezért reménytelen a világ, mert bármi jön -mondjuk cárizmus – az is mindig háborúkba fog torkollni, mivel a vérengzés, más emberek leölése, úgy látszik, eredendő természete s bűne az embernek. Az ördög folyton dolgozik, s a békés átalakulások, amiről huszonöt év előtt, pacifista korunkban álmodoztunk, úgy látszik, lehetetlenek. A természet nem vigyáz teremtményeire – pazarolja s dögleszti őket – ő csak az utánpótlásra vigyáz, pokoli termékenységre ösztönözve minden élőlényt. Biztos a dolgában, mert a szexszel olyan motort rejtett mindenkibe, emberbe, állatba, hogy feltartóztathatatlanul működik, termel, szaporít. Nem lehet megérteni a dolgokat, mert nem olyanok, mint ahogy mi elképzeljük, vagy elképzelni szeretnénk.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük