Az élet lényege az ellentmondás s a nyugtalanság, nem a béke és a nyugalom. A tengernek sem kellene folyton hullámzani — maradhatna nyugton, s mégis rejtélyes erők mozgatják. Ugyanilyen rejtélyes erők mozgatják az emberiséget. Különös ellentmondás van az élet természete és a nyugalomvágy között – ami talán nem más, mint halálösztön. Különben Krisztusnak sikerült volna az egy akol-egy pásztor törekvés s az, hogy morális törvényekkel lehessen kormányozni a világot. De a világ sok pásztort, sok aklot, örökös ellentmondást, sok rasszot és nyelvet produkál ősi ösztönében talán, mert különben oly unalmas volna az élet, hogy nem volna kedvünk végigcsinálni. Képzeljük el, hogy csak egyféle kutyafaj volna, vagy egyféle növény. A Föld érdekessége: változatossága. Sikerülni fog-e az emberi értelemnek leküzdeni ezt a természeti törvényt, s legalább oly nyugalmi állapotba hozni a világot, hogy a folytonos, szörnyű katasztrófákat elkerülje. Nem valószínű, mert a természet lényege erősebb, mint az emberi társadalomépítési törekvések.
Naplók, életrajzi töredékek