1970. Június 3.

Tegnap sok minden megvilágosodott előttem. Az idő rohan, s csak üres emlékeket hagy hátra. Dobj el mindent, s állj meg valami határozottnál, amit még véghez vihetsz.

Amiket elképzelek a mai emberi társadalom gyökeres megváltoztatásáról, az mint elmélet nagyon szép, talán a legszebb, de nem az én koromnak megfelelő, s óriási szellemi erőfeszítés, amitől hamarosan összerogynék. Tehát ami még hátra van, azt gondtalanná, vidámmá tenni! El tehát a küzdelmes gondolattól, s a családi, gondtalan privát életnél maradni – lásd Ancsi családját! Ehhez tartsd magad, ez a mai nap fontos nagy eredménye, s a világgal való megbékülés és gondtalanság útja. Esti ima: Teremtőm, aki egykor testemet, lelkemet és szellememet megalkotta, akart is valamit velem. Akarta, hogy az én kis agyamban tükröződni tudjon a világmindenség ezer és ezer lénye. Akarta, hogy mindenkit szeressek. Akarta, hogy életem alkonyát békében, derűben, harmóniában töltsem el, és nap nap után csodáljam az élet bölcsességét és titkait. Tehát az élethez tudat kell. E nélkül a halál csak elmúlás.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük