Az én bajom: a drámai elgondolás! Amikor jelentéktelen családi dolgokról olyan sötét, drámai elképzeléseim vannak, amiket akár mindjárt darabba lehetne írni. De a valóságban kiderül, hogy ezek mind hamis elképzelések! S nem ez a valóság, hanem az ellenkezője. Drámai fantázia! Ez kell a darabíráshoz, de nem az élethez. Például ma Ancsiéknál nagy, zajos társaságot vártam, ünneplést a vizsgáját letett Marco körül. Csendes kis társaságot találtam, amelyben szó sem volt drámai elképzelésemről. De ez a velem született tehetség uralkodik úgyszólván egész életemen. S főképp házasságomban ez a fantázia dominált elsősorban, s nem az a szerény egyéniség, amely csupa emberi jóság, s igyekvés és rokonszenv. De ezt a többiek nem tudják (magam sem tudom), s fantáziám után ítélnek meg – holott ez tévedés! Különös dolog, s alapja minden bajomnak – de a tehetségemnek is.
Naplók, életrajzi töredékek