A múlt napok egyikén, a 29. utcában, amelynek az atmoszférája olyan, mint a miskolcié, ahol iskolába jártam, beleestem a múltba, amely egyszerre felrajzott s körülvett, lefogott – nem tudtam szabadulni tőle, gyerekségem emlékeitől, a falusi, tanyasi házaktól, a vándorlástól, a küzdéstől, a bizonytalanságtól, rémületektől. Hídvég, Kesztyét – Szamárhát, a testvérek, szülők, s hogy ebből a barna homályból mint vergődtem fel az élet szélesebb síkjára, a hortobágyi Híreshátról némi hírességig. Ezzel az emlékáradattal kellene megkezdeni naplókönyvemet.
Naplók, életrajzi töredékek