A megálmodott, elképzelt, kitalált személyeket — különösen a magaméit — jobban szeretem az élőknél; mikor nézem a nagy festményeket a múzeumokban, azt gondolom, ők az élők (mert a festő beléjük festette a lelket), s mi, a közönség vagyunk az árnyékok. Ne hagyd, hogy eluralkodjon rajtad az abbahagyás érzése — a lemaradásé, a reménytelenségé… Előbb még el kell mindent érni – kirabolni a világból, ami kincs még joggal jár neked – letiporni az ellenállást, győzni, s aztán briliánsán távozni. (Ezt kell megírni a Keanbzn\)
Naplók, életrajzi töredékek