Nyolcvanhárom éves lettem, s most rettenek rá, hogy ebbe csak belenyugvás lehetséges, amit a munka felejtet el, s valami bizalom önt el, hogy ebben az évben sok minden fog sikerülni, most ezen van belül a hangsúly, s ez ad bizonyos szilárdságot, bár állapotom, kedélyem nagyon zavaros időnként. Néha oly erővel jönnek vissza fiatalkori emlékeim, hogy szinte megijedek tőlük, s mikor ma belenéztem a Naplómba, az az érzésem volt, hogy ehhez kell visszatérni, s megírni az egészet – ez tanúságtételem az életről… De aztán visszatértem a józanabb tervekhez, a Lady Faustból látom, hogy jó író voltam és vagyok, s bizonyára csak a saját gyerekkori félelmeim s Lido lesújtó pesszimizmusa akadályozott meg, hogy belülről legalább annyi biztonságom tegyen, amit megérdemlek, s ami munkám s életem nyugalmát adná meg.
Naplók, életrajzi töredékek