Tegnap este Pen Club, vacsora, Mrs. Roosevelt. Ennél bájosabb nővel még nem találkoztam, magas, olyan mint egy magyar arisztokrata. Hihetetlen egyszerűség, kedvesség, okosság, egyéniség. S a lelke mélyéig szocialista. Ami érdekli, amit a dolgok mélyén észrevesz, az mind a szegénységé. Volt egy előadása arról, hogy mennyire nem ismerjük a világot, az embereket, a viszonylatokat, a szegénységet. Biztatta az írókat, menjenek, nézzenek széjjel, s írják le, mert a közönség jobban hisz a sztorinak. Elragadó asszony. Képei után azt hittem, főleg anya, de a belső sugárzás nagyon megszépíti. Amerika s a világ minden csodája nem a tavak, hegyek, erdők, hanem az ember! Ilyen példányok a legnagyobb természeti ritkaságok közé tartoznak. Cikkem kijött a P. N. -ban*, s már sok levél mutatja, hogy sikere van.
Naplók, életrajzi töredékek