Engem mindig úgy elszomorít, amikor egy közönséges nőt látok, mintha égi származásuk árulóját látnám.
Az embernek ötvenéves korában bele kell nyugodni és ki kell békülni a halállal – ezzel a nyugalommal békésen s könnyen kell élni – 90 évig!
Nehéz a darab! Tulajdonképpen nincs sztorija.
A legcsudálatosabb dolog annak a tíz embernek a menekülése, akik egy repülőgépen leestek a tengerbe. Tíz óráig vártak, míg jött egy hajó s felvette őket. A víz – a Golf-áram következtében – meleg volt. Egész vidáman érkeztek ma meg.
Tegnap Clark Lilyéknél. Nincs valami szomorúbb, mint az ilyen hervadást-szétmenést látni egy nőnél, ki tizenkét évvel ezelőtt a viruló szépség s ragyogás volt. Az idő hogy feleszi a testet. S a lélek gyermek marad, s fogékony és áloméhes. Ez a tragédiája az embernek, bezárva egy keretbe, melynek végét most már ki lehet számítani. Tíz év múlva nagyon öreg – húsz évet megérni már isteni kegyelem. S még mindig milyen földhöz ragadtan kell ragaszkodni apró realitásokhoz, s feláldozni érte azt a napfényt, ami még várna ránk.
Napfény ebben a sötétben? Rémes a spanyol szituáció!