Egész nap a magyar zsidótörvény felháborító depressziójában éltem, a reménytelen gonoszság s ostobaság feletti rémületben. Szörnyű ez a német áfium!
A tegnapi koncert: a Bartók-szimfónia hegedűre és fuvolára. Engem mindig hallatlanul inspirál ez a barbár zene, mely mintha az élet friss forrásait nyitná fel, s amellett oly impresszionista, színes elevenség, mint egy Goya-kép, vagy egy Daumier-rajz.
Hallatlan érdekes. Tegnap egy cikket írtam a Pesti Naplónak. Reménytelen munka, de néha belső szükséglete az embernek.
Ma olvasom, hogy a Neue Freie Presse megszűnt. Lehetséges, hogy az irányított sajtó disznóságán s rothadt szellemi táplálékain éljen ezentúl a világ? Nem! Teljesen meg vagyok győződve, hogy a kerék visszalendül.
Naplók, életrajzi töredékek