Mozgalmas év! Nagyjából jeles, mint az előbbiek. Elértem szerény helyzetemben, hogy májusban 24 000 dollár állt a folyószámlámon. Persze az év végére ez a felére esett. Nem tudom megtartani a pénzt – elfolyik – de hál’istennek, még mindig van egy kis tartalék, talán elég ahhoz, hogy egy, esetleg két darabot befejezzek. Nagy lehetőséget érzek amerikai színpadon, ezt ki kell használni. Közel négy hónap Európában, amelyből sajnos csak három hetet töltöttem otthon – holott nyugalmas, enyhe hónapokra számítottam az év végéig. De a világtörténelem újabban mindig közbeszól a privát ügyekbe, s szeptemberben menekülni kellett a háborús veszélyek elől.
Gyönyörű volt Párizs. Idegeim rosszak, Tomi operációja nagyon megviselt, ijedtebb vagyok, mint valaha, s az öregség nyomaszt, bár testileg s lelkileg nyomát sem érzem, csak ha a tükörbe nézek, akkor veszem észre, hogy az ifjúság rózsás vérkeringését halvány őszi színek, s a fej átformálása váltja fel, ösz-szébb megyek, miközben ki nem élt indulatok nyugtalanítanak. Hipochondriám oly aggasztó lett, hogy alig bírtam élni tőle, de az év végén alapos orvosi vizsgálatok megnyugtattak.