Mindig csodálkoztam, hogy Somerset Maugham húsz évvel ezelőtt abbahagyta a darabírást, annyi nagy siker után, azzal hogy ez egy efemer, nem időt álló műfaj, s az író inkább regényt, esszét, szóval irodalmat írjon. Most be kell látnom, hogy igaza van. Mi marad a régi darabokból? Több-kevesebb aktualitásuk, ami szükséges ahhoz, hogy a korabeli publikumot érdekelje s szórakoztassa, elmúlik mint a tavalyi hó – a nagy francia darabtermésből például rni maradt? Egy tucat sem. Annyira hittem pedig benne — bár én rossz példa vagyok, mert alig néhány darabomat teljesítettem ki igazán. A tehetség megvolt, de a mesterség igazi gyakorlása hiányzott…
Naplók, életrajzi töredékek