Mi történt? (Két napról írok, persze máris elfelejtettem az előbbi nap történetét.) Semmi különös. Hamarosan összeütöm az új Dietrich-sztorit. Nálam ez nagyon könnyen megy, csak az a baj, hogy amit én látok benne – s amiből, mint ebből is, kitűnő vígjátékot lehetne írni – azt ők nem látják. Buta filmüzem! Nem a témán múlik. Mondd el a Bovaryné, a Vörös és fekete vagy akármelyik legnagyobb mű témáját, mit lehet ebből látni? A csontvázat, mely inkább elriasztó, mint tetszetős – a húst és az élet pírját az író rakja rá részletekkel —, a csontvázon a szem helye csak egy üreg – abba kell a fényes golyót belevarázsolni — bízzák írókra a dolgot, vagy rendezzék úgy, hogy kész scriptek között válogatnak, s akkor minden másképp lesz. Istenuccse, érdemes volna egy scriptüzemet berendezni… De mit beszélek üzemről – elfoglalom magamat ezekkel a dolgokkal ahelyett, hogy folytatnám eredeti mesterségemet! – Végül addig készülődök, míg az előjáték fogja kitölteni az egész életemet!
Naplók, életrajzi töredékek