Erzsébet királynét írom intenzív beleéléssel. Drámaírónak nem kellene történeteket kitalálni, s indokolttá, logikussá tenni, hanem azt feldolgozni, amit az élet, s a történelem ad. Hogy lehetne ilyen karaktereket kitalálni, mint Erzsébet, Rudolf, Ferenc József? A drámaíró oldja meg, mint Shakespeare tette. Ezeknek a témáknak s karaktereknek a valószínűségét csak az adja meg, hogy megtörténtek: különben nem hinnék el! De így milyen passzió velük foglalkozni! Kár, hogy nem írtam több ilyet!
Naplók, életrajzi töredékek