Szenkár karmester beszélte Lidónak Budapesten, hogy ő dirigálta a Mandarin első külföldi előadását Kölnben, ami botrányba fulladt. Bejött hozzá egy tekintélyes úr, s azt mondta: a pantomim előadását azonnal be kell szüntetni. Ezt a szentimentális németség nem bírja. Lehet, hogy remek új zene, de nekik nem kell, különösen nem az erkölcstelen librettó, amelyben rémségek történnek. Talán később – de nem Németországban. Udvariasan, de határozottan beszélt. Végül bemutatkozott: Konrad Adenauer polgármester. Régi irataimat, leveleimet nézegetem (naplóm számára). Egy levelet találok a hollywoodi Selznick ügynökségtől. Visszaküldi egy filmsztorimat (A varsói színészek) hogy az használhatatlan, nem ajánlja egy stúdiónak sem. Egy hét múlva odaadom Lu-bitschnak, aki azonnal elfogadta. Lázasan nekikezdtünk dolgozni, s ebből lett a To be or not to be (Lenni vagy nem lenni), egyik legjelentékenyebb filmje Elollywoodnak, világszerte nagy siker, utoljára ebben az évben Németországban. Ha ezt is, mint sok más filmtörténetemet egy ügynöki vagy produceri visszautasítás után félretettem volna, nem lett volna belőle semmi. Ilyen ez a pálya.
Naplók, életrajzi töredékek