Megint keserves éjszakák, kétségbeesések. Fantasztikus pech a Keamíel. Most hirdeti a Sartre-darabot* a milliomos Hunting-ton Hartford, s ott áll az én szegény, egészen kitűnő darabom évek óta. Mi van ezzel a darabbal? Mi ennek a balszerencséje, mért nem jön ez ki lobogó zászlóval? Igaz, ha kijött volna, ma már félig elfeledve ugyanitt tartanék. Elakadtam a vígjátékkal is – de ma reggel magamhoz tértem. Április 1-ig, amíg itt New Havenben akarunk maradni, ebben a szép nagy házban s nyugalomban, a Stormy Honeymoont, az Extra Dayt, s a Tryout in Párisi kell befejeznem.** Ennek semmi akadálya, nem keíljobb-balfe-lé vágyódni, s a magam idegeit rongálni. Szóval rúgd ismét seggbe a gyáva zsidócskát, s bízzál magadban! szeretsz Te élni?” – „Igen, mondom, és te?…” „Én nem” – feleli őszintén, egyszerűen. Megdöbbentő volt.
Ugyancsak ilyen megdöbbentő volt, hogy délelőtt a hotelben egy középkorú erőteljes embert láttam, aki sírva adta le a szobakulcsot, s úgy értettem, valami olyasmit dadogott, hogy a családja meghalt. Egy barátja támogatta ki az ajtón. Micsoda tragikus pillanat, gondoltam, s megmaradt bennem a drámai jelenet emléke. Később beszélek a szintén jelen volt öreg hotelbeli lakótárssal. Mi volt ez? Részeg volt – mondja – egyszerűen részeg volt. Délelőtt!!
* Jean-Paul Sartre Kean címmel darabot írt ifj. Alexandre Dumas hasonló című színművéből.
** Slormy Honeymoon (Viharos nászút): az Apartment X. című színdarab új változata; The Extra Day (Különleges nap): Phyllis Parkerral közösen írt színdarab, Kaliforniában került színre a Pasadena Playhouse-ban; Tryout in Paris (Próba Párizsban): filmforgatókönyv.