Éjjel olvastam Ulysses Grawf-életrajzát. Mikor először 1920-ban Amerikába jöttem, az volt a tervem, hogy amerikai történelmi darabokat írok, elsősorban Grantről, aki a háborúban minden csatát megnyert, és a Wall Streeten mindent elvesztett. Megkérdeztem akkor Richmant, miért nem írnak amerikai történelmi alakokról. Mert nem érdekesek, volt a válasz. A valóság az, hogy akkor még nem volt amerikai író, akinek érzéké lett volna a történelmi háttérhez.
Olvasom, hogy a hotel legrégibb lakója, Dr. Maurice Levi 99 éves korában baleset következtében eltávozott. Sokszor láttam ezt az élénk embert, éjjel, amint hazajött a bárból, ahol whiskyt ivott. Ez az ideálja annak, hogyan kell elmenni: a test friss marad, de teljesen kiszárad, mint ősszel a fák, lehullanak a levelei, elmúlik róla az élet, de szárazon is a biztos fa, szelleme pedig tökéletesen ép. Olyan szép kiszáradt ember volt, olyan tökéletesen befejezett fizikum – az ideális öregség. Volt egy jelszava: „Never waste energy resisting temptation”* – tökéletes. Ilyen a derűs vég.
* Sose fecsérelj arra energiát, hogy ellenállj a kísértésnek!