Nagyon kellemes nyolcnapos tengeri út után Nápolyba értünk. Ancsiék fogadtak. Milyen leírhatatlanul aranyosak! Összes csomagjaink megérkeztek. Bevezettek egy hozzájuk közel eső kis villába a Via Posilippón — egy amerikai negyedben — remek terasz, kert. Nem a legnagyobb amerikai kényelem, de pontosan az, amit kívántam, ha itt se tudok dolgozni, megírni a könyvemet, akkor sehol. Most Vörösmarty életrajza került a kezembe Gyulai Páltól! Milyen modern! Az utolsó fejezetet egy mai író is írhatta volna! Miért nem fedezték fel Gyulai Pált? írni fogok Hatványnak, aki tanítványa s barátja volt. Fantasztikus az az irodalmi élet, amit ő Vörösmartyval kapcsolatban leír – az Aurora keletkezése -ehhez képest a Nyugat-mozgalom igazán csekélység. Elméletem igazolása a magyar műveltség latin eredetéről: innen van a magyar kultúrának ez a — más balkán nemzeteknél magasabb rendű — igyekezete s törekvése és irodalmi emelkedettsége. Roppant tanulságos! S az én életem is – hogy kiestem 30 év óta abból a nyelvből, s irodalmi, színházi életből, amiben benn kell hogy éljen egy író, s ami 36 darabot létrehozott, majdnem öntudatlanul. Nagy árat kell fizetni azért, hogy egy író nemzetközivé váljon – s nem szabad a darabokat idegen területre átformálni akarni! Ez a nagy tanulság.
Naplók, életrajzi töredékek