Mintha most rájöttem volna az élet értelmére. A nagy mindenségből, a világmisztériumból előbújt kis unokám, Matteo Rossi-Doria, magyarul Matyi. Itt, a szemünk előtt telik meg lélekkel, nyílik ki, kezd mosolyogni, minden fizikai felkészültsége megvan, nagyon intelligens nézése – majd fejlődik, nő, kezd mindent látni s átérezni, fiatal ember lesz belőle, újra éli majd ezt a furcsa, csodálatos életet, szenvedélyhullámzásaival-tudásával, óriási technikai fejlődésbe, csillagokba, repülésbe jut bele, s talán kitalál valamit, tesz valamit a hányódó-vetődő emberi fajta érdekében. Itt a remény, s talán ez a célja az életnek, hogy rajtunk keresztül egy ilyen kis jövevény próbálja újra s újra csinálni az egészet, s átveszi azt a különös mechanizmust, amelyen keresztül mindenféle érzelmek és sugallatok nyilatkoznak meg!
Naplók, életrajzi töredékek