Tegnap este kabuki színház.* Ennek semmi köze az európai színházakhoz. Tradíciói sem azon alapulnak — hiszen Japán teljesen izolált volt, a régi görög-római tradíciókhoz semmi köze. Színjátszása is abszolút más! Nekünk különös, sokszor olyan, mintha absztrakt lenne (zenében is). De vannak átérzése-ik (például a vak ember története). S milyen különös, hogy férfiak női szerepeket mily tökéletesen játszanak! De nagy naivitás van az egészben, s a hangok, a gurgulázó hangok roppant különösek. Kevés differencia van a madarak beszéde s a japán színészeké között. Persze a közönség fele amerikai japán volt, a nők japán ruhában.
Érdekes, amin most sokat gondolkoztam, hogy a zsidóság régi életéből hiányoznak a szobrok, képek, a színház, a művészetek megnyilvánulásai, biztosan azért, mert a vallás ezt eltiltotta (ne legyenek néked idegen isteneid!). Az első igazi Mózes-szobrot Michelangelo alkotta! Pedig a zsidóság szellemileg a művészetben igen fogékony fajta, s bár igaz, hogy a Bibliában minden kifejezhetőt s történetet elintézett, de nagy alkotások maradtak el.
Sokat gondolkoztam Bárdossy karakterén is, akit jól ismertem Londonból mint rendes, intelligens embert, s aki később szélső hitlerista náci lett, s akasztófán végezte. Bizonyára meg volt győződve róla, s erre a kockára tett fel mindent, hogy a hitleri német szövetség fogja visszaszerezni azt, amit Magyarország Trianonban elvesztett, s ezt részben Hitler rövid uralma alatt vissza is kapta. így jár a politikus, akinek rögeszméi vannak. * kabuki: japán színjátszási forma; a három szótag sorrendben a dalt, a táncot és a mesterségbeli ügyességet jelöli.