Azt megtanultam Lubitschtól, hogy valamit létrehozni, írni, annyi mint energia. Sokkal inkább ez kell hozzá, mint tehetség – illetve okossággal s energiával létre lehet hozni s perfektté tenni a dolgokat. Azonban minden mű legnagyobb ellensége az okosság, mely spekulál, s erőszakolt dolgokba cibálja az embert. Ahogyan az érzelem dönti el az élet dolgait s teszi boldoggá az embert, úgy az írásban is ennek kell dominálni, csak ezáltal kapunk igazi kontaktust a többi emberrel…
Lassan mennek a dolgok, egyhangú élet, mely sokszor szinte az öntudatlanságig zavar — belefúlok a meg nem írt matériába, s az el nem végzett dolgokba. Még mindig olyan félművésszerűnek érzem magamat, aki nem tudja megmarkolni sem dolgait, sem az életet. Sokszor egész életem úgy tűnik fel, mint egy elhibázott színdarab.